SOMOGYVARI_RITA

Gyógypedagógus | Autizmus spektrum pedagógiája szakirány

Címke: Hasznos

  • Nagy Rezéti-kör vízitúra kenuval – 33 fkm Gemencben

    Nagy Rezéti-kör vízitúra kenuval – 33 fkm Gemencben

    Baja, 2022/10/29

    Újabb bakancslistás élménybeszámolót szeretnék megosztani veletek, ezúttal az őszi Gemencből. A Nagy Rezéti-kör 33 fkm-es vízitúra útvonal, ami páratlan emlékeknek ad otthont, októberben főleg.

    A tervezésnél ajánlott figyelembe venni az időjárást (évszakot), vízállást és azt, hogy mennyi időt szánunk a túrára. Nekünk 15 °C, ködös időjárás jutott a 160 cm-es vízállás mellett. Az egész napunkat erre a „combos” programra szántuk. Az eredeti terv szerint Érsekcsanádról csorogtunk volna le kajakokkal a Dunán, aztán jobbra át a Vén-Dunára (megkerülve a Koppány-szigetet), majd nagy Duna ismételten, onnan pedig a Rezéti-Holt-Dunán végig, a Veránka-szigetet körülölelve ismét Érsekcsanád. A nagy köd- kis látótávolság kombó miatt, viszont újra kellett terveznünk, ezért az indulás helyszínéül  a Bárka Pihenőház bizonyult a legideálisabbnak. A könnyebb szemléltetés miatt egy térképet is készítettem:

    Nagy Rezéti-kör

    Reggel fél 10-kor már vízen voltunk a kenunkkal (végül a kajakok helyett emellett döntöttünk). Nem láttuk értelmét, hogy várjunk a köd felszállásával. Jól tettük. Dél körül kezdett el tényleg oszlani a felhő.

    Köd előttem… (Fotó: Somogyvári Máté)

    A 160 cm-es vízállás éppen átevezhetővé teszi a Vén-Dunát. A homokzátonyok mellett, szinte végig láthatóvá vált a meder alja.

    Séta „gyanús” vízállás

    A kőzáráson való átkelésnél sem kellett trükköznünk, de a 20 cm-rel kisebb víz már „fájt” volna a hajónk aljának.

    Áthaladásnál elég egy ügyes kormányos

    Emberi időben értünk ki a nagy Dunára, ahol a látótávolság nem haladta meg az 50 métert. Végig a jobb part mellett eveztünk északra. Ezen a szakaszon jobban kellett húznunk, de összességében nem volt lehetetlen küldetés. Fél 12-kor elértük a Rezéti-ág déli bejáróját.

    Rezéti-Holt-Duna déli bejárója

    Innen egy órányi evezés után kikötöttünk a gemenci kisvasút Nyárilegelő megállójánál.

    Nyárilegelő (utolsó megálló az északi bejáróig)

    Jó volt szusszanni egyet, kinyújtózni. Szendvicsek, kávé „bevételezve”, de nem maradt el a csoki és a forró tea sem. Meglepetésünkre befutott a Rezét gőzös is – persze, hogy fotók és integetések mellett.

    Ha Gemenc, akkor Rezét

    Ránéztünk mobilunk HuMap alkalmazására, gyors számítás: ezen a helyen legfeljebb fél órát tudunk időzni és evezés van tovább. A Rezéti-Holt-Duna további része ismeretlen volt számunkra, itt még nem jártunk. A nevének „Holt” jelzője nem fedi a valóságot, nem holtág, hanem a Duna egyik jobb oldali mellékága, pontosan úgy, mint a Vén-Duna. Mindkettő egészen az 1800-as évek végéig a Duna fő ága volt, a folyószabályozás után váltak mellékletté. Reméltük, hogy a Rezéti-ág a mi vízállásunknál is evezhető, hiszen a medret a Duna-Dráva Nemzeti Park 2014-ben kikotortatta („élőhely-revitalizációs program”). Nem volt gond a továbbhaladással. Az októberi természet gyönyörű, a felszálló köd pedig olyan hangulatot varázsol, amit nehéz szavakkal leírni.

    Rezéti-Holt-Duna

    A fokozottan védett természeti területen – egészen az ág északi bejárójáig – csak vészhelyzet esetén szabad kikötni. Talán ez az érintetlen környezet adja a táj páratlan hangulatát, az igazi gemenci feelinget.

    Kora délután járt az idő, amikor egy-másfél órára előbukkant a nap is. Jólesett. Lassítottunk kicsit az evezéssel. Előttünk 40-50 méterrel szarvasrudli haladt át a Gemecből a Veránka-szigetre. Nem mindennapi élmény volt, az biztos! Az ágban balra két kisebb csatornát is láttunk, amelyik kőhíddal ellátott, az a Decsi-Nagy-Holt-Dunához ad átjárást magasabb vízállásnál.

    Csatorna a Decsi-Nagy-Holt-Duna felé

    A Rezéti-ág kb. 14 fkm hosszú. Délután három óra után értük el az északi bejáróját.

    Északi bejáró (1488), szemben Érsekcsanáddal

    Kint a nagy Dunán folytattuk az utunkat, de most már együtt a sodrással. A levegő tovább hűlt és a köd ismét leereszkedni látszott. Kb. öt fkm-t kellett eveznünk a Vén-Duna északi bejárójáig, de előtte tettünk még egy kis pihenőt és teaszünetet az egyik homokzátonyon.

    Nyújtózás és forró tea

    Lassan elhagytuk a Rezéti-ág déli bejáróját. Csak néhány ladikból vadászó horgásszal találkoztunk, de a víz nyugodt és szelíd volt.

    Köd leszállóban

    Fél öt után kanyarodtunk be a Vén-Duna északi bejárójára. Áthaladtunk a kőzáráson, onnan kenuval séta a sekély mederben (neoprén csizma tesztelve). Éppen napnyugta előtt, fél hat körül kötöttünk ki a Bárkánál.

    A fotóink annyira jól sikerültek, hogy történetünk „színezése” nélkül is pontosan érezhetitek, milyen hangulatú volt a túránk 🙂.

    Szeretnék néhány infót, jó tanácsot adni az őszi vízitúrák idejére. Remélem, hasznát veszitek!

    • Túránk folyamkilométerekben: Vén-Duna 5 fkm, nagy Duna kb. 2 fkm (1483-1485), Rezéti-Holt-Duna kb. 14 fkm, nagy Duna kb. 5 fkm (1488-1483), Vén-Duna 5 fkm. Ergo: kb. 22 fkm „hegymenetben”.
    • Nincs hideg idő, csak rosszul felöltözött túrázó. A minimum 5 mm-es neoprén csizma és neoprén zokni kötelező elem – nem tudni, mikor kell vízbe lépni. Akinek a költségvetése is engedi: szárazruha (nem száraz ruha). Csizma, melles csizma, ezen a túrán is TILOS! Borulásnál mindkettő ÉLETVESZÉLYES!
    • Forró tea, sapka, kesztyű és a csősál sokat segít, ahogy a habszivacs ülőpárna is.
    • Az útvonal tervezése alapos legyen! Járjunk utána, hogy milyen vízállásnál, melyik terület evezhető! A Gemenc több vize csak 450-470 cm-es vízállás felett lapátolható, pl. a Gemenci-Holt-Duna (Grébec-holtág), a Móric-Duna, a Szeremlei-Holt-Duna és a Cserta-Duna is.
    • A nappalok rövidülnek. Tegnap még éppen világosban landoltunk, ma pedig már fél ötkor sötétedett. Természetesen van éjszakai evezés is, de az másfajta felkészülést igényel.
    • Október a legszebb hónap – több szempontól is – és vízitúrázóként nagy kár lenne kihagyni. Minden, amit ad, az úgy gyönyörű, ahogy van: a köd, a színek, a csend, a természetes melankólia. Ez egy másik út. Magunkhoz is.
  • Szigetközi vízitúra Rajka–Kisbodak között – 27 fkm kenuval

    Szigetközi vízitúra Rajka–Kisbodak között – 27 fkm kenuval

    A Bejárható Utazások szervezésében 2022. szeptember 17-én két kajakkal és hat kenuval leeveztük a Rajka-Kisbodak távolságot (27 fkm). A Szigetköz egyik legszebb és legzegzugosabb vízi útvonalát vettük célba és már most óva intenék mindenkit attól, hogy kellő helyismeret nélkül vágjon neki az útnak. Több helyrajzi nevet is megemlítek majd a leírásomban, ha esetleg valaki Szigetköz hajózási térképpel indul útnak, lássa azt az irányt, amin lecsorogtunk – talán így egyszerűbb dolga lesz.

    Ezen a napon 15-17 °C volt a levegő hőmérséklete, a Duna vízállása Rajkánál 30-33 cm. Napütés nulla, de részemről – a moldvai bőrig ázás után – nem is volt rá igény, beértem az esőmentes és borongós időjárással is. A csapattal reggel 8 órakor gyülekeztünk a Rajkai Trianoni zsilipnél. Jó, ha tudjuk erről a helyről, hogy – a korábbi évek rutinja ellenére – itt nem parkolhatunk személyautókkal (sem), mert ez komoly büntetést von maga után. Minket ez most nem igazán érintett, mivel a hajók bérlése és a transzfer a kisbodaki Esthajnalcsillag kempingből indult és a tréler ugyanide futott vissza. Gyors csoportfotózás után vízre tettük a hajókat és elindultunk.

    Rajka, Trianoni zsilip

    A rajkai, tejfalui, cikolai és bodaki mellékágrendszereken keresztül vitt az utunk, első állomásként a Homoki-hallépcsőn keresztül. A hallépcső nem más, mint egy ökológiai folyosó, mely biztosítja a vízi élőlények átjárását „A” vízterület és „B” vízterület között. A kenukkal történő áthaladásnál egyedül a víz „V” formájú útjára kell figyelni, ami egyben segít megkímélni hajóinkat a vízfelszín alatt elszenvedhető sérülésektől.

    Csak, a „V”-t figyeld!

    A hallépcsőn keresztül eljutottunk a Homoki-mellékágba, érintve a Tilosi-tavakat, ahol újabb csoportfotózás következett – csak, hogy lássuk, hogy az induló és haladó létszám egyezik-e.

    Mindenki képben

    A Szigetpart-ág meghódítása után a Külső-Helena és Belső-Helena közötti Benda-ágban folytattuk az evezést. Melegünk nem volt, viszont továbbra sem zúdult ránk az ég. A neoprén szandálom már kevésnek bizonyult, de a sí aláöltözet és esőruha „kombó” adott némi illúziót a hideg ellen. A Sasfészek-sziget északi ágánál értük el az első hivatalos pihenőnket, amit a Dunakilitin található Vadvíz kempingben tartottunk. Mosdó-vadászat, szendvics a vízhatlanból, Unicum Szilva és forró tea volt a sorrend. Jó volt átmozgatni kicsit a lábainkat is, tudván, hogy rövidesen folytatjuk a távot. Indulás előtt gyors pillantás a térképre, hogy honnan hová is tartunk (Henrik nem értette a fotó lényegét (LOL).

    Kell az a térkép!

    Ibolya javaslatára a Rudi-ágon kenuztunk tovább, távol minden emberi létformától. Ezért is adatott meg az élmény, hogy a kora délutáni órákban szinte karnyújtásnyi távolságról hallhattuk a szarvasbikák bőgését. Nekem ez volt az első ilyen vizes-bőgéses élményem és tényleg páratlan, ahogy a természet az őszi hangját hallatja. Ezzel tovább bővült, a „MiértIsSzeretekŐsszelVízitúrázni?” listám.

    A Rudi-ágból, a vadregényes Csalánosba eveztünk, de csak éppen, mivel természetvédelmi területről van szó. Nem zavartuk meg sem hanggal, sem hajóinkkal a természet csendjét és érintetlenségét, de azt a szépséget valóban látnunk kellett. Mintha egy szeletet kaptunk volna Tündérországból.

    Tündérország bejárata

    A Szirtl-ágon át, a Doborgazi-átvágás nyomán szeltük a vizet (kihagyva a helyi Öregkocsmát) az ágrendszer déli részén. A Csákányi-, majd Kisvesszősi-ág érintésével landoltunk a Kisvesszősi kempingben, ahol a pár percnyire lévő büfében szusszantunk, Jägereztünk (forralt bor és forró tea híján) és örök gyerekek lévén, csocsóztunk egyet. A félórás pihenés után a Kisvesszősi-Dunán keresztül jutottunk el a Kőhídig, ahol áthaladni tilos tábla jelezte a teendőnket: átemelés a túlpartra.

    A szabály, az szabály. Nem átevezünk. Átemelünk.

    Kajakokból, kenukból kiszállás, néhány lépésnyi hajóvonszolás után újra a vízen találtuk magunkat. A Nyárási-áteresz és –bukó, a Nyárási-átvágás érintésével jutottunk el az újabb átemelésig, ahol – a bodaki ágrendszerben – már „otthon” voltunk.

    Áldás vagy guillotine?

    Greenpeace a fordított bálnájával kiemelve a vízből és erdei úton, bokrokon keresztül, meredek mederpartról csúsztatva, újra a vízre szuszakolva.

    Bálna a szárazföldön

    Valamivel 16 óra után, az Ilonai-ágon evezve értük el a kisbodaki kempinget. A leevezett kilométerek kellemes fáradtságával, egy nagyon jó kis csapat társaságában mostuk ki és pakoltuk el hajóinkat, evezőinket. Köszönet Henriknek az 5letelésért, Stoller Ibolyának pedig a lelkes túravezetésért!

    Szöveg és fotó: Somogyvári Rita