2026. augusztus 5-7.

Naná! A korábbi beszámolóimban már olvashattátok, hogy milyen vízterületeket veszítünk el alacsony bajai vízállásnál, de most nézzük a lehetőségeket! Szintén írogattam már Nektek a Ferenc-tápcsatorna, a Vajas-fok nyújtotta élményekről – ne hagyjátok ki őket! Okolhatjuk az El Niñot, a globális felmelegedéssel járó aszályt és hőséget, de az biztos, hogy aki a természethez és vízi élethez ragaszkodik, megtalálja a kapcsolódáshoz szükséges lehetőségeket. Meg kell találnia.

Szállásunkat a bajai Bárka Pihenőház adta, a kenunkat is innen vételeztük. Kánikulában indítottuk mindhárom napot, az elsőt a Dunán északi irányba. A Vén-Duna torkolatánál (1481) tettük vízre a hajót, a kőzárás lábánál. A Veránka-sziget északi bejárójánál található Hotel (1488) volt a cél, addig pedig mindent fotózni, megörökíteni, amit ez a vízállás enged. A Vén-Duna északi bejárójánál áteveztünk a Duna bal partjára, a Kis-Koppány torkolatához. A dunai közlekedést semmi nem nehezítette, ismertük a terepet. Nem fújt a szél, uszályok alig, szállodahajók pedig nem voltak a vízen. A Rezéti-Holt-Duna déli bejárója is szárazra került, egy nagyon keskeny vízfolyás kötötte össze a Dunával. Itt is lelassult az élet.

Kényelmes tempóban értünk fel a hotelhez, ahol a frissítő életmentő, a vadpörkölt pedig kifogástalan volt. Ugyanezen a parton csorogtunk vissza és a 14 km-ünk magasságában mályvacukor sütésével zártuk a napot a zátonyos naplementében. Igen, ez abszolút amerikai klisé és vállaljuk! 😉

A második napon délre vettük az irányt a Kádár-sziget felé. Persze, tudom, hogy 21. század, meg Google Maps, de koromnál fogva papíralapon szocializálódtam, így a túra előtt ránéztem a Duna-Dráva Nemzeti Park térképére. Igazság szerint mindig ránézek… A 1475-ös folyamkilométerig csorogtunk, minden homokzátonyt meghódítva és fürdéssel frissítve magunkat. Ez adta magát és nem kihagyható. A Türr István híd alatt felszínre bukkantak egy 1944-ben elsüllyesztett hajó maradványai, amit ritkán lehet ennyire teljességében látni.

A folyó közepén és szélén horgonyzó uszályokat tisztes távolból kerültük, de a nagyságuk mégiscsak lenyűgöző. A Duna jobb partja a célunkig végig lapos, a hajózási útvonal a másik oldalan halad. A fürdésnél is elővigyázatosak voltunk, a kristálytiszta vízben láttuk a medertöréseket. Folyó lévén a sodrás sem nulla, minden változóra figyeltünk.

Az 1475 fkm után a part kövezése jelezte a hajózási útvonal változását és mivel nem terveztük a Kádár-szigeten való kikötést, itt visszafordultunk. Maga a sziget is népszerű a turisták körében, de bennünket jobban hajtott a vacsora kedve, ezért visszaeveztünk a Bárkához. A 12. km-ünk zárásaként a bajai Tanyacsárdában faltunk vadat és halat: sült süllőt és harcsapaprikást, de a frissítők sem maradtak el: ⭐ ⭐ ⭐ ⭐ ⭐.

A harmadik napunkon a Siót vettük célba, az árvízkaputól való indulással.  Szerettük volna lerövidíteni az útvonalat, ezért közút helyett a Pörböly-Keselyűs szakaszt összekötő töltésen vittük a kenut a célállomásig (kb. 30 perc). Töltéshasználati engedély szükséges a felhajtáshoz (kiváltható online napi engedély) és ehhez a 2. szakaszhoz, a Gemenc Zrt. engedélye is szükséges. Mindent, amit az engedéllyel kapcsolatosan tudnod kell, EZEN A LINKEN megtalálsz! A Gemenc Zrt. Szekszárdi Erdészetének erdészetvezetőjének hálás köszönet, amiért tanított és készségesen válaszolt a kérdéseimre.

Új élmény volt a Gemenc „bal partján” autózni. Tőlünk jobbra a már beevezett vizek (Rezét, Grébec…) és az a hullámtér, amit elönt a Duna, ha úgy tartja kedve. Bevillantak a vadmentő dombok, a kétségbeesetten menekülő állatok, a rendőrök által felügyelt és belassított 55. sz. főút…utoljára 2024 szeptemberében volt ilyen: 907 cm. Most -20 cm a vízállás. Tényleg a víz az úr!

Kanyarodjunk vissza: Sió. A vízszintje viszonylag magas volt, több helyen békalencsével sűrűn benőve, ami combossá tette a leevezett kilométereket. A tavakba is bejárást engedett a vízszint és a kis csalitosokat is feltérképeztük – újra. A madárvilág páratlanul gazdag (gémek, kócsag, bakcsó, jégmadár…), annyira, hogy ez a látvány már teleobjektívért kiált. Fotóztam párat, de ezt turbósítsátok a sokadikra, na az lesz az!

Ezt a napot a Holt-Sió partján megnyílt halsütödében, a Halodában zártuk. Adta magát a hely, hiszen a töltés tövében, a keselyűsi sorompó közelében található. Sült kecsegét ebédeltünk, fokhagymás mártogatóssal: ⭐ ⭐ ⭐ ⭐ ⭐.

Zárásként pedig legyen egy kis gasztro marketing:

2026/07/26

Utoljára 2023 áprilisában írtam Nektek a Ferenc-tápcsatornán tett vízi utunkról, akkor a bajai Deák Ferenc-zsilipnél raktuk vízre a kenunkat. Dávodig eveztünk 24 km-en keresztül.

Egy gyors, ismétlő történelmi áttekintéssel kezdenék, mert néhány dolgot jó tudni erről a vízfelületről. A Ferenc-tápcsatorna (más néven Baja-Bezdáni-csatorna) I. Ferenc József királyunk után kapta a nevét és a XVIII. század végén épült. A Sugovica (Kamarás-Duna) déli területéről ágazik ki, a Deák Ferenc-zsilip alatt indul és egészen a szerbiai Bezdánig tart az útja. Itt torkollik a Ferenc-csatornába, ami aztán a szerbiai Óbecsénél folyik a Tiszába. A mai napig ez az egyetlen olyan mesterséges vízfolyás, ami összeköti a Dunát a Tiszával. Korábban a hajózás szempontjából és belvízelvezető csatornaként is jelentősége volt. (A tápcsatorna és csatorna kifejezés itt nem egymás szinonimái, hanem egyértelműen jelzik, melyik vízről is beszélünk.)

A csatornák nyári evezése mindig izgalmas, hiszen gyorsan változhat a vízfelület a sokasodó növényzet miatt. Nem tudjuk, meddig enged a természet, de a próba megéri, mert sok csodát tartogathat az út. Most Nagybaracskán szálltunk vízre, a Bárka Csárda melletti laposparton. Minden szempontból ideális, nem kell tornázni és esetlenkedni a beszállásnál. A kenut a bajai Bárka Pihenőháztól kaptuk, mint mindig.

Először északra indultunk a csatornán, Bátmonostor és Baja irányába. 3 kilométert eveztünk, hol teljesen tiszta vízfelületen, hol pedig vízinövények szőtte szőnyegen. A hínár-békalencse-vízitök-tündérrózsa és kolokán kombó kicsit erőteljesebb evezést igényelt, no, de semmi sincs ingyen, a látvány pláne! Cserébe „kaptunk” vízi csibéket, szürkegémet, vörös gémet, barna réti héját, bakcsót, nem kis mennyiségben (a hattyúk támadása most elmaradt). A csatorna madárvilága páratlan és végtelenül magával ragadó. Többször megálltunk és csak ültünk a csodában. A sulyom népszerűsége is töretlennek látszott, éltünk is a lehetőséggel és meghámoztunk néhány termést. A fehér mag nagyon zsenge és különleges volt, desszertnek a szendvicsünk után ideális. A növényt nem bántottuk, mert védett, csak annyi termést vételeztünk, ami nem veszett kárba.

Másfél óra evezést követően értük el a Tiser hidat, ahol a víz egyértelmű megállj-t parancsolt. Visszafordultunk és a csárda előtt egy rövid pihenőt tartottunk. Kb. 30 percet tudtunk még dél felé, Dávod irányába evezni, ahol a kolokán „erdő” állta az utunkat. A kolokán egy fontos oxigéntermelő és algásodásgátló hínárfajta, fogazott szélű, kemény levelekkel. Jól tűri a víz alatti és vízen lebegő életet is. Most az utóbbi miatt torpant meg a lendületünk és keretezte be a túránkat.

Négy órát töltöttünk a csatornán, magunkba szívva a természet csodáit…hol néma csendben evezve, hol az elhagyott stégeken mélázva.

Szöveg és fotó: Somogyvári Rita

2025/04/22 Dusnok – ósükösdi gátőrház – Bárka Pihenőház (Baja) cca. 30 fkm

Egy évvel ezelőtt írtam utoljára beszámolót, ami a Vajas-foki evezésünkről szólt – akkor az ósükösdi gátőrháztól indulva. Ez a túra a dusnoki strandról rajtolt, tökéletes helyszín a vízre szálláshoz. A part menti büfében hangolódhatunk az evezésre, kávé, üdítő, pizza és hamburger motiválhatja a leevezett kilométereket.
A Bejárható Utazások csapataként 10 órakor indultunk a strandtól és másfél óra evezés után értük el az Ős-Dunán az M9-es autópálya hídját. A Vajas-fok vízállása szinte állandó, ezért minden évszakban biztonsággal evezhető. Nem jellemzőek a bedőlt fák, uszadékhalmok – ez pl. a Móric-Duna bulija. Nyári időszakban a vízi növények sokasága okozhat egy kis meglepetést, de ez semmit nem tompít a táj szépségéből, sőt!
A Dusnok ósükösdi gátőrház táv cca. 17 fkm, ezt kényelmes háromórás evezéssel teljesítettük. Rövid megállót tettünk a stégeken, bevételeztünk egy kis kalóriát. A leevezett kilométerek rengetek vízi madarat mutattak, tölgyesek és füzesek változatosságát – minden kanyarulat más meglepetést tartogatott. Nyugalom, csend és gondtalan evezőcsapások. Ez az állapot a gátőrházig tartott, itt átemelés várt ránk a nagy Dunára. A Google Maps légvonalban cca. 600 métert mutatott, amit sikerült lefaragnunk cca. 400 méterre és úgy vízre tenni a Vajas-torokban a kenut. Előtte átemeltük a töltésen, majd húztuk a kátyús földesúton. Társam szerint nem annyira vészes ez a táv, ha tudjuk mire számítsunk. Igaz. A torokban megtalált vízfelületre levonszoltuk hajónkat, majd átverekedtük magunkat az uszadékhalmok alatt. Tulajdonképpen ez a két választásunk volt: szárazföldön cipekedés cca. 700 méteren át vagy kalandos evezés, átkínlódva magunkat az uszadékok között. Közel egy órás manőver után így láttuk meg a nagy Duna torkolatát. Áteveztünk a jobb partra (1494), kipakoltuk és mostuk a letört ágakkal teli kenunkat, úgy indultunk délre, Baja irányába. A Bárka Pihenőházig (1481) 13 fkm várt ránk, amit a 230 cm-es vízállásnál két óra alatt teljesítettünk. A bal parton a 1489 és 1490 folyamkilométerek között láttuk a Grébec-Duna bejáratát, ami ekkor vízállásnál esélytelen küldetés. A 1488 fkm a Rezéti-Holt-Duna északi bejárója is egyben, bátran evezhető 14 fkm-es ág. A Rezéti-Holt-Duna déli bejárójával szemben a bal parton (1486 magasságában) a Kis-Koppány ág északi bejárója ad lehetőséget egy kis barangolásra. Mi két homokzátonyon tettünk rövid pihenőket, ezt vétek lett volna kihagyni, mert a dunai hangulat így teljes. Most nem eveztünk be a Vén-Dunára, hanem a Koppány-sziget mellett csorogva kötöttünk ki a Bárka Pihenőházhoz közeli parton. Kenu kimos, felcipel és a vizes neoprén cipőnket lerúgva egy kis folyadékpótlás. Barkuti Balázs mennyei füstölt keszeggel várt bennünket, ami a napunk sokadik koronája volt.
Összegezve a mai napot:
 A Vajas-fok kalandos. Akár az ósükösdi gátőrháztól indulunk, akár Dusnokról (az érsekcsanádi indulás még bakancslistás). Bátran evezhető, kezdőknek is nagy élmény.
 A nagy Dunára történő átemelés csak utólag mókás. Fizikailag nem könnyű, kezdő túrázókat ne kínozzunk vele!
 A nagy Duna alacsony vízállásnál is gyönyörű. Nem minden ágat enged ilyenkor a Gemenc, de ezt el kell fogadnunk! Van, akinek így is a világ közepe.

Szöveg és fotó: Somogyvári Rita