2026. augusztus 5-7.
Naná! A korábbi beszámolóimban már olvashattátok, hogy milyen vízterületeket veszítünk el alacsony bajai vízállásnál, de most nézzük a lehetőségeket! Szintén írogattam már Nektek a Ferenc-tápcsatorna, a Vajas-fok nyújtotta élményekről – ne hagyjátok ki őket! Okolhatjuk az El Niñot, a globális felmelegedéssel járó aszályt és hőséget, de az biztos, hogy aki a természethez és vízi élethez ragaszkodik, megtalálja a kapcsolódáshoz szükséges lehetőségeket. Meg kell találnia.
Szállásunkat a bajai Bárka Pihenőház adta, a kenunkat is innen vételeztük. Kánikulában indítottuk mindhárom napot, az elsőt a Dunán északi irányba. A Vén-Duna torkolatánál (1481) tettük vízre a hajót, a kőzárás lábánál. A Veránka-sziget északi bejárójánál található Hotel (1488) volt a cél, addig pedig mindent fotózni, megörökíteni, amit ez a vízállás enged. A Vén-Duna északi bejárójánál áteveztünk a Duna bal partjára, a Kis-Koppány torkolatához. A dunai közlekedést semmi nem nehezítette, ismertük a terepet. Nem fújt a szél, uszályok alig, szállodahajók pedig nem voltak a vízen. A Rezéti-Holt-Duna déli bejárója is szárazra került, egy nagyon keskeny vízfolyás kötötte össze a Dunával. Itt is lelassult az élet.
Kényelmes tempóban értünk fel a hotelhez, ahol a frissítő életmentő, a vadpörkölt pedig kifogástalan volt. Ugyanezen a parton csorogtunk vissza és a 14 km-ünk magasságában mályvacukor sütésével zártuk a napot a zátonyos naplementében. Igen, ez abszolút amerikai klisé és vállaljuk! 😉
A második napon délre vettük az irányt a Kádár-sziget felé. Persze, tudom, hogy 21. század, meg Google Maps, de koromnál fogva papíralapon szocializálódtam, így a túra előtt ránéztem a Duna-Dráva Nemzeti Park térképére. Igazság szerint mindig ránézek… A 1475-ös folyamkilométerig csorogtunk, minden homokzátonyt meghódítva és fürdéssel frissítve magunkat. Ez adta magát és nem kihagyható. A Türr István híd alatt felszínre bukkantak egy 1944-ben elsüllyesztett hajó maradványai, amit ritkán lehet ennyire teljességében látni.
A folyó közepén és szélén horgonyzó uszályokat tisztes távolból kerültük, de a nagyságuk mégiscsak lenyűgöző. A Duna jobb partja a célunkig végig lapos, a hajózási útvonal a másik oldalan halad. A fürdésnél is elővigyázatosak voltunk, a kristálytiszta vízben láttuk a medertöréseket. Folyó lévén a sodrás sem nulla, minden változóra figyeltünk.
Az 1475 fkm után a part kövezése jelezte a hajózási útvonal változását és mivel nem terveztük a Kádár-szigeten való kikötést, itt visszafordultunk. Maga a sziget is népszerű a turisták körében, de bennünket jobban hajtott a vacsora kedve, ezért visszaeveztünk a Bárkához. A 12. km-ünk zárásaként a bajai Tanyacsárdában faltunk vadat és halat: sült süllőt és harcsapaprikást, de a frissítők sem maradtak el: ⭐ ⭐ ⭐ ⭐ ⭐.
A harmadik napunkon a Siót vettük célba, az árvízkaputól való indulással. Szerettük volna lerövidíteni az útvonalat, ezért közút helyett a Pörböly-Keselyűs szakaszt összekötő töltésen vittük a kenut a célállomásig (kb. 30 perc). Töltéshasználati engedély szükséges a felhajtáshoz (kiváltható online napi engedély) és ehhez a 2. szakaszhoz, a Gemenc Zrt. engedélye is szükséges. Mindent, amit az engedéllyel kapcsolatosan tudnod kell, EZEN A LINKEN megtalálsz! A Gemenc Zrt. Szekszárdi Erdészetének erdészetvezetőjének hálás köszönet, amiért tanított és készségesen válaszolt a kérdéseimre.
Új élmény volt a Gemenc „bal partján” autózni. Tőlünk jobbra a már beevezett vizek (Rezét, Grébec…) és az a hullámtér, amit elönt a Duna, ha úgy tartja kedve. Bevillantak a vadmentő dombok, a kétségbeesetten menekülő állatok, a rendőrök által felügyelt és belassított 55. sz. főút…utoljára 2024 szeptemberében volt ilyen: 907 cm. Most -20 cm a vízállás. Tényleg a víz az úr!
Kanyarodjunk vissza: Sió. A vízszintje viszonylag magas volt, több helyen békalencsével sűrűn benőve, ami combossá tette a leevezett kilométereket. A tavakba is bejárást engedett a vízszint és a kis csalitosokat is feltérképeztük – újra. A madárvilág páratlanul gazdag (gémek, kócsag, bakcsó, jégmadár…), annyira, hogy ez a látvány már teleobjektívért kiált. Fotóztam párat, de ezt turbósítsátok a sokadikra, na az lesz az!
Ezt a napot a Holt-Sió partján megnyílt halsütödében, a Halodában zártuk. Adta magát a hely, hiszen a töltés tövében, a keselyűsi sorompó közelében található. Sült kecsegét ebédeltünk, fokhagymás mártogatóssal: ⭐ ⭐ ⭐ ⭐ ⭐.
Zárásként pedig legyen egy kis gasztro marketing:
