Címke: élmények és gondolatok

  • Dél-Duna vízitúra rekordalacsony vízállásnál – van még élet a folyón?

    Dél-Duna vízitúra rekordalacsony vízállásnál – van még élet a folyón?

    2026. augusztus 5-7.

    Naná! A korábbi beszámolóimban már olvashattátok, hogy milyen vízterületeket veszítünk el alacsony bajai vízállásnál, de most nézzük a lehetőségeket! Szintén írogattam már Nektek a Ferenc-tápcsatorna, a Vajas-fok nyújtotta élményekről – ne hagyjátok ki őket! Okolhatjuk az El Niñot, a globális felmelegedéssel járó aszályt és hőséget, de az biztos, hogy aki a természethez és vízi élethez ragaszkodik, megtalálja a kapcsolódáshoz szükséges lehetőségeket. Meg kell találnia.

    Szállásunkat a bajai Bárka Pihenőház adta, a kenunkat is innen vételeztük. Kánikulában indítottuk mindhárom napot, az elsőt a Dunán északi irányba. A Vén-Duna torkolatánál (1481) tettük vízre a hajót, a kőzárás lábánál. A Veránka-sziget északi bejárójánál található Hotel (1488) volt a cél, addig pedig mindent fotózni, megörökíteni, amit ez a vízállás enged. A Vén-Duna északi bejárójánál áteveztünk a Duna bal partjára, a Kis-Koppány torkolatához. A dunai közlekedést semmi nem nehezítette, ismertük a terepet. Nem fújt a szél, uszályok alig, szállodahajók pedig nem voltak a vízen. A Rezéti-Holt-Duna déli bejárója is szárazra került, egy nagyon keskeny vízfolyás kötötte össze a Dunával. Itt is lelassult az élet.

    Vén-Duna északi torkolat
    Vén-Duna északi torkolat
    Rezét „dél”
    Rezét „dél”
    Veránka Hotel

    Kényelmes tempóban értünk fel a hotelhez, ahol a frissítő életmentő, a vadpörkölt pedig kifogástalan volt. Ugyanezen a parton csorogtunk vissza és a 14 km-ünk magasságában mályvacukor sütésével zártuk a napot a zátonyos naplementében. Igen, ez abszolút amerikai klisé és vállaljuk! 😉

    Pillekönnyű desszert

    A második napon délre vettük az irányt a Kádár-sziget felé. Persze, tudom, hogy 21. század, meg Google Maps, de koromnál fogva papíralapon szocializálódtam, így a túra előtt ránéztem a Duna-Dráva Nemzeti Park térképére. Igazság szerint mindig ránézek… A 1475-ös folyamkilométerig csorogtunk, minden homokzátonyt meghódítva és fürdéssel frissítve magunkat. Ez adta magát és nem kihagyható. A Türr István híd alatt felszínre bukkantak egy 1944-ben elsüllyesztett hajó maradványai, amit ritkán lehet ennyire teljességében látni.

    Több, mint 100 éves hajóroncs gőzkazánja

    A folyó közepén és szélén horgonyzó uszályokat tisztes távolból kerültük, de a nagyságuk mégiscsak lenyűgöző. A Duna jobb partja a célunkig végig lapos, a hajózási útvonal a másik oldalan halad. A fürdésnél is elővigyázatosak voltunk, a kristálytiszta vízben láttuk a medertöréseket. Folyó lévén a sodrás sem nulla, minden változóra figyeltünk.

    Az 1475 fkm után a part kövezése jelezte a hajózási útvonal változását és mivel nem terveztük a Kádár-szigeten való kikötést, itt visszafordultunk. Maga a sziget is népszerű a turisták körében, de bennünket jobban hajtott a vacsora kedve, ezért visszaeveztünk a Bárkához. A 12. km-ünk zárásaként a bajai Tanyacsárdában faltunk vadat és halat: sült süllőt és harcsapaprikást, de a frissítők sem maradtak el: ⭐ ⭐ ⭐ ⭐ ⭐.

    A harmadik napunkon a Siót vettük célba, az árvízkaputól való indulással.  Szerettük volna lerövidíteni az útvonalat, ezért közút helyett a Pörböly-Keselyűs szakaszt összekötő töltésen vittük a kenut a célállomásig (kb. 30 perc). Töltéshasználati engedély szükséges a felhajtáshoz (kiváltható online napi engedély) és ehhez a 2. szakaszhoz, a Gemenc Zrt. engedélye is szükséges. Mindent, amit az engedéllyel kapcsolatosan tudnod kell, EZEN A LINKEN megtalálsz! A Gemenc Zrt. Szekszárdi Erdészetének erdészetvezetőjének hálás köszönet, amiért tanított és készségesen válaszolt a kérdéseimre.

    Új élmény volt a Gemenc „bal partján” autózni. Tőlünk jobbra a már beevezett vizek (Rezét, Grébec…) és az a hullámtér, amit elönt a Duna, ha úgy tartja kedve. Bevillantak a vadmentő dombok, a kétségbeesetten menekülő állatok, a rendőrök által felügyelt és belassított 55. sz. főút…utoljára 2024 szeptemberében volt ilyen: 907 cm. Most -20 cm a vízállás. Tényleg a víz az úr!

    Kanyarodjunk vissza: Sió. A vízszintje viszonylag magas volt, több helyen békalencsével sűrűn benőve, ami combossá tette a leevezett kilométereket. A tavakba is bejárást engedett a vízszint és a kis csalitosokat is feltérképeztük – újra. A madárvilág páratlanul gazdag (gémek, kócsag, bakcsó, jégmadár…), annyira, hogy ez a látvány már teleobjektívért kiált. Fotóztam párat, de ezt turbósítsátok a sokadikra, na az lesz az!

    Ezt a napot a Holt-Sió partján megnyílt halsütödében, a Halodában zártuk. Adta magát a hely, hiszen a töltés tövében, a keselyűsi sorompó közelében található. Sült kecsegét ebédeltünk, fokhagymás mártogatóssal: ⭐ ⭐ ⭐ ⭐ ⭐.

    Zárásként pedig legyen egy kis gasztro marketing:

    Ha Gemenc, akkor hal és vad
  • Ferenc-tápcsatorna vízitúra – vízreszállás Nagybaracskánál

    Ferenc-tápcsatorna vízitúra – vízreszállás Nagybaracskánál

    2026/07/26

    Utoljára 2023 áprilisában írtam Nektek a Ferenc-tápcsatornán tett vízi utunkról, akkor a bajai Deák Ferenc-zsilipnél raktuk vízre a kenunkat. Dávodig eveztünk 24 km-en keresztül.

    Egy gyors, ismétlő történelmi áttekintéssel kezdenék, mert néhány dolgot jó tudni erről a vízfelületről. A Ferenc-tápcsatorna (más néven Baja-Bezdáni-csatorna) I. Ferenc József királyunk után kapta a nevét és a XVIII. század végén épült. A Sugovica (Kamarás-Duna) déli területéről ágazik ki, a Deák Ferenc-zsilip alatt indul és egészen a szerbiai Bezdánig tart az útja. Itt torkollik a Ferenc-csatornába, ami aztán a szerbiai Óbecsénél folyik a Tiszába. A mai napig ez az egyetlen olyan mesterséges vízfolyás, ami összeköti a Dunát a Tiszával. Korábban a hajózás szempontjából és belvízelvezető csatornaként is jelentősége volt. (A tápcsatorna és csatorna kifejezés itt nem egymás szinonimái, hanem egyértelműen jelzik, melyik vízről is beszélünk.)

    A csatornák nyári evezése mindig izgalmas, hiszen gyorsan változhat a vízfelület a sokasodó növényzet miatt. Nem tudjuk, meddig enged a természet, de a próba megéri, mert sok csodát tartogathat az út. Most Nagybaracskán szálltunk vízre, a Bárka Csárda melletti laposparton. Minden szempontból ideális, nem kell tornázni és esetlenkedni a beszállásnál. A kenut a bajai Bárka Pihenőháztól kaptuk, mint mindig.

    Először északra indultunk a csatornán, Bátmonostor és Baja irányába. 3 kilométert eveztünk, hol teljesen tiszta vízfelületen, hol pedig vízinövények szőtte szőnyegen. A hínár-békalencse-vízitök-tündérrózsa és kolokán kombó kicsit erőteljesebb evezést igényelt, no, de semmi sincs ingyen, a látvány pláne! Cserébe „kaptunk” vízi csibéket, szürkegémet, vörös gémet, barna réti héját, bakcsót, nem kis mennyiségben (a hattyúk támadása most elmaradt). A csatorna madárvilága páratlan és végtelenül magával ragadó. Többször megálltunk és csak ültünk a csodában. A sulyom népszerűsége is töretlennek látszott, éltünk is a lehetőséggel és meghámoztunk néhány termést. A fehér mag nagyon zsenge és különleges volt, desszertnek a szendvicsünk után ideális. A növényt nem bántottuk, mert védett, csak annyi termést vételeztünk, ami nem veszett kárba.

    Másfél óra evezést követően értük el a Tiser hidat, ahol a víz egyértelmű megállj-t parancsolt. Visszafordultunk és a csárda előtt egy rövid pihenőt tartottunk. Kb. 30 percet tudtunk még dél felé, Dávod irányába evezni, ahol a kolokán „erdő” állta az utunkat. A kolokán egy fontos oxigéntermelő és algásodásgátló hínárfajta, fogazott szélű, kemény levelekkel. Jól tűri a víz alatti és vízen lebegő életet is. Most az utóbbi miatt torpant meg a lendületünk és keretezte be a túránkat.

    Négy órát töltöttünk a csatornán, magunkba szívva a természet csodáit…hol néma csendben evezve, hol az elhagyott stégeken mélázva.

    Szöveg és fotó: Somogyvári Rita

  • Vajas-fok vízitúra – az Ős-Duna vadregényes vizein

    Vajas-fok vízitúra – az Ős-Duna vadregényes vizein

    2025/05/11 Érsekcsanád-vajastoroki duzzasztó-Érsekcsanád (cca. 20 fkm)

    Ha érdeklődtök a Vajas-fok iránt, biztosan korábbi beszámolók is eljutottak hozzátok. Érdemes ezeket átolvasva nekivágni a víznek, felkészülve az élményekre is. Eveztünk már Dusnokról indulva Bajára, aztán az ósükösdi gátőrháztól indulva Dusnok irányába, de most az érsekcsanádi gátőrháztól startolva a vajastoroki duzzasztóig vitt az utunk. Mindegyik útvonal gyönyörű, a májusi tavaszban pedig kifejezetten. A vízi növények ebben az időszakban még engedik az evezőket, de ezen a nyár közepe valószínűleg már szorítani fog.

    A Vajas-fok Kalocsáról indul és Érsekcsanádnál torkollik a Dunába (cca. 52 fkm). Ez a leghosszabb távolsága (nekünk még Kalocsa-Dusnok 25 fkm-e hiányzik a bakancslistából, aztán kijelenthetjük, hogy egy újabb dél-Duna ágat barangoltunk be).

    Ezt a túrát a Lassú Nyúl Vízitúrák szervezésében eveztük végig, amolyan beevező túraként. A kenut – ahogy több, mint egy évtizede – a bajai Bárka Pihenőház lelkes csapata biztosította. A digitális navigációnak köszönhetően gond nélkül megtaláltuk az érsekcsanádi gátőrházat. Ideiglenesen a füves lapospart mellett parkoltunk, itt tettük vízre a kenut. Két és fél óra evezés után értük el a vajastoroki duzzasztót. Gazdag madárvilág (barna rétihéják, hattyúk, gémek, bakcsók, kócsagok, nádi rigók stb.) és változatos növényzet kísérte utunkat, mindennemű akadály nélkül. A víz szintje a duzzasztóknak köszönhetően szinte állandó és kristálytiszta. A duzzasztó csak kissé volt nyitva, így minimális sodrással szemben tettük meg a távot. A kanyargó kis folyót nádas, tölgyes, nyárfák és fűzfák színesítették – utóbbinak hála, friss sárga gévagombát is szedhettünk. Elhagyatott stégeken pótoltuk az elvesztett kalóriákat, de a kiszállást segítették a hídpillérek lábainál felvezető lépcsők is. Négy híd halad át ezen a távon a Vajason, az utolsónál mindenképp célszerű pihenni – ez a duzzasztó előtt cca. 2 fkm-rel van. A duzzasztónál nem egyszerű a kiszállás, de ha sikerül, nagyon érdekes látványt nyújt a felvíz és alvíz találkozása. Ezt a hatást a vízen úszó hófehér nyárfa szöszök csak fokozni tudták. A kenut itt sajnos nem lehetett átemelni az Ósükösd-Dusnok ágra, mert a felhúzott kerítés ezt kizárta, DE cca. 200 méteres séta vitt az ósükösdi gátőrházig – érdemes az itt épült zsilipet is meglátogatni.

    Ugyanezen a távon indultunk vissza a beszálló ponthoz – szumma hat óra alatt – kényelmesen leevezve a 20 fkm-t.

    De, jöjjenek a fotók!

    Szöveg és fotó: Somogyvári Rita

  • Ős-Duna vízitúra Dusnok és Baja között – tavaszi evezés

    Ős-Duna vízitúra Dusnok és Baja között – tavaszi evezés

    2025/04/22 Dusnok – ósükösdi gátőrház – Bárka Pihenőház (Baja) cca. 30 fkm

    Egy évvel ezelőtt írtam utoljára beszámolót, ami a Vajas-foki evezésünkről szólt – akkor az ósükösdi gátőrháztól indulva. Ez a túra a dusnoki strandról rajtolt, tökéletes helyszín a vízre szálláshoz. A part menti büfében hangolódhatunk az evezésre, kávé, üdítő, pizza és hamburger motiválhatja a leevezett kilométereket.
    A Bejárható Utazások csapataként 10 órakor indultunk a strandtól és másfél óra evezés után értük el az Ős-Dunán az M9-es autópálya hídját. A Vajas-fok vízállása szinte állandó, ezért minden évszakban biztonsággal evezhető. Nem jellemzőek a bedőlt fák, uszadékhalmok – ez pl. a Móric-Duna bulija. Nyári időszakban a vízi növények sokasága okozhat egy kis meglepetést, de ez semmit nem tompít a táj szépségéből, sőt!
    A Dusnok ósükösdi gátőrház táv cca. 17 fkm, ezt kényelmes háromórás evezéssel teljesítettük. Rövid megállót tettünk a stégeken, bevételeztünk egy kis kalóriát. A leevezett kilométerek rengetek vízi madarat mutattak, tölgyesek és füzesek változatosságát – minden kanyarulat más meglepetést tartogatott. Nyugalom, csend és gondtalan evezőcsapások. Ez az állapot a gátőrházig tartott, itt átemelés várt ránk a nagy Dunára. A Google Maps légvonalban cca. 600 métert mutatott, amit sikerült lefaragnunk cca. 400 méterre és úgy vízre tenni a Vajas-torokban a kenut. Előtte átemeltük a töltésen, majd húztuk a kátyús földesúton. Társam szerint nem annyira vészes ez a táv, ha tudjuk mire számítsunk. Igaz. A torokban megtalált vízfelületre levonszoltuk hajónkat, majd átverekedtük magunkat az uszadékhalmok alatt. Tulajdonképpen ez a két választásunk volt: szárazföldön cipekedés cca. 700 méteren át vagy kalandos evezés, átkínlódva magunkat az uszadékok között. Közel egy órás manőver után így láttuk meg a nagy Duna torkolatát. Áteveztünk a jobb partra (1494), kipakoltuk és mostuk a letört ágakkal teli kenunkat, úgy indultunk délre, Baja irányába. A Bárka Pihenőházig (1481) 13 fkm várt ránk, amit a 230 cm-es vízállásnál két óra alatt teljesítettünk. A bal parton a 1489 és 1490 folyamkilométerek között láttuk a Grébec-Duna bejáratát, ami ekkor vízállásnál esélytelen küldetés. A 1488 fkm a Rezéti-Holt-Duna északi bejárója is egyben, bátran evezhető 14 fkm-es ág. A Rezéti-Holt-Duna déli bejárójával szemben a bal parton (1486 magasságában) a Kis-Koppány ág északi bejárója ad lehetőséget egy kis barangolásra. Mi két homokzátonyon tettünk rövid pihenőket, ezt vétek lett volna kihagyni, mert a dunai hangulat így teljes. Most nem eveztünk be a Vén-Dunára, hanem a Koppány-sziget mellett csorogva kötöttünk ki a Bárka Pihenőházhoz közeli parton. Kenu kimos, felcipel és a vizes neoprén cipőnket lerúgva egy kis folyadékpótlás. Barkuti Balázs mennyei füstölt keszeggel várt bennünket, ami a napunk sokadik koronája volt.
    Összegezve a mai napot:
     A Vajas-fok kalandos. Akár az ósükösdi gátőrháztól indulunk, akár Dusnokról (az érsekcsanádi indulás még bakancslistás). Bátran evezhető, kezdőknek is nagy élmény.
     A nagy Dunára történő átemelés csak utólag mókás. Fizikailag nem könnyű, kezdő túrázókat ne kínozzunk vele!
     A nagy Duna alacsony vízállásnál is gyönyörű. Nem minden ágat enged ilyenkor a Gemenc, de ezt el kell fogadnunk! Van, akinek így is a világ közepe.

    Szöveg és fotó: Somogyvári Rita

  • Szeremlei-Holt-Duna vízitúra – az utolsó dél-dunai holtág beevezése

    Szeremlei-Holt-Duna vízitúra – az utolsó dél-dunai holtág beevezése

    2023/09/03 Szeremlei-Holt-Duna (cca. 30 fkm)

    Az idei nyár sok mindent adott a Dunának: volt tikkasztó forróság minimál vízszint mellett és voltak olyan árhullámok is, amiktől a holtágak kicsit fellélegezhettek. A mostani, talán utolsó 2023-as magasvíz-evezésünk is ilyen volt. 600 cm-es bajai víznél jártuk be azokat a déli ágakat, amik ilyenkor utat engednek a kalandvágyó túrázóknak.

    Délelőtt 10 órakor startoltunk a bajai Bárka Pihenőháztól (1481 fkm), Barkuti Balázs túratársammal. Ő az a számomra is hiteles ember, aki a Gemencről valóban mindent tud, legyen az állatvilág, növényzet, vízállás vagy bármi más. A folyamkilométerek csak úgy folytak és fogytak, én pedig igyekeztem a lehető legtöbb mindent memorizálni Balázs gondolataiból. A 1478-as fkm alatt jobbra eveztünk a Móric-Dunára, ahol meglátogattuk a Pörbölyi Titánt is. Innen a Simon-Dunára vitt a vizünk. Tavasszal már jártam erre egyedül, de akkor nem voltam elég ügyes és nem találtam a bejáratot. Most sikerült. Eleveztünk az ág végéig, ahol csak a csendet és a szarvasbikák bőgését hallottuk. Nyugalom és a béke. Ha nem tudnám, hogy már tudatosan keresem ezt az élményt, azt biztosan érezném, hogy valami hiányzik az életemből.

    A Simon-Duna után rákanyarodtunk a Hágli-Dunára és kicsorogtunk a főágba (1473 fkm). Innen északra vettük az irányt, mivel a másik oldalon a Kádár-Duna északi bejárója volt a cél. A 600-as víz most nem volt veszélyes, mert szinte szélcsendben eveztünk. A sodrással persze számolnunk kellett, ezért az 1474-es fkm-nél lévő homokdűnénél megpihentünk és sétáltunk egy rövidet. A Duna déli területeinél ez az egyetlen pont, ahol ekkora víznél homokzátonyt találunk (vadmentő dombnak sem utolsó). Pihegés után áteveztünk a bal partra, innen kanyarodtunk be a Kádár-Dunára – levágva ezzel egy erős bal kanyart, ami hajózóút is egyben. Itt nem szeretünk evezni. A „Kádár” közepén lévő kőgátnál teljes szélességében folyt a víz, különösebb technikát nem igényelt az áthaladás. A déli torkolat után megcéloztuk a 1469-es fkm-t, ami a Szeremlei-Holt-Duna (Sugovica) egyetlen bejárata. Igazi holtágról beszélünk, hiszen csak a Duna táplálja, de csak a jobb napokon. A 600-as víz is csak ideig-óráig elég az ágnak. Bezubog a kőgáton keresztül, táplálja a medret, a növényzetet. Utána elpárolog, beszívja a talaj és marad az elhalt növényzetből álló dús „lekvár”, az evezhetetlen, iszapos terület. Tudatosan terveztük a túránkat erre a napra, mert gyanítottuk, ha valamikor sikerülhet evezni a Szeremlein, akkor az most lehet. Azt viszont nem tudtuk, hogy a jó néhány órás 600-as víz mire elég és nem tudhattuk, hogy meddig töltötte fel a medret. Vakon vágtunk neki a 10 km hosszú ágnak és minden leevezett méterért hálásak voltunk.

    A Szeremlei-Holt-Duna gyönyörű. Igen, ezt mondtam a Vén-Dunára, Rezétre, Grébecre, Móricra, a Simon-Dunára, mivel ott sem mondhattam mást. Mindegyik ág mástól szép, mástól maradandó és mást ad. Nem csak fákról és vízről van szó, ez annál bonyolultabb – jó értelemben bonyolultabb. Ez egy másik Otthon bennünk, aminek a közelsége függővé tesz. Amiről nem tudsz lemondani, ha egyszer megtapasztaltad. Ezért vagyunk úton.

    No, tehát Szeremlei-Holt-Duna! A kőzáráson való áthaladás kajakkal és kenuval is kockázatos, az átemelés viszont nagyon egyszerű. A zárás utáni víz zavaros és iszapos volt, de ahogy toltuk magunk előtt a távot, minket pedig a befolyó víz, ez a kép megváltozott. Tisztán láttuk a víz alatti növényzetet, aminek nagy rész sulyomból áll (ezt meg is kóstoltuk). Elhagytuk a szeremlei kompot és átadtuk magunkat a látványnak: szürke gémek, vörös gémek (a Gemencben csak itt látjuk őket), bakcsók, barna rétihéják, fehér és fekete gólyák sokaságát láttuk. Leírhatatlan élmény. Az idő közben telt, a víz szintje csökkent. A 600-as víz eddig volt elég. Balázs kezdeti optimizmusa alábbhagyott és jött a túránk munkás része: zsombékon való kajakvonszolás, esés-kelés, nádasban való út- és vízkeresés. Ez a történet a dunaág utolsó pár száz méterénél kezdődött és kitartott egészen a Sugovicára történő átemelésig, de közben még volt egy kb. 500 méteres erdei sétánk is a két kajakkal. Túratársam hátul, én elől fogtam a két hajót, aztán pihi és kéztartáscsere. Balázs szerint, így „Másképp lesz sz@r!”. Átemelve a Sugovicára, már rutinosan haladtunk a Tejes-csatorna kerékpáros hídjáig, ami összeköttetést jelent a Petőfi-sziget és Pandúr-sziget között. Itt landoltunk, ahonnan Hajnalka – Balázs párja – vitt bennünket hajóinkkal a Bárkáig.

    Ennek a napnak a margójára: „nyolc órás, nem szenvedős” az evezés része. Ez pipa. Végig vitt bennünket a Duna, még a Szeremlein is. Újabb pipa. A gyorsan jött magas víz rengeteget engedett, ami bővelkedett élményben. Sokadik pipa. A zsombékos, erdei túra is az utunk része volt. Utolsó pipa. Szummázva: egy újabb kalandos vízi útvonalat tudhatunk a magunkénak. Köszönöm Hajnalkának, hogy segítette az utunkat, Balázsnak pedig, hogy velem tartott!

    Vágjatok bele ebbe a körbe Ti is, ha a vízállás és időtök engedi!

    Fotók és szöveg: Somogyvári Rita

    Jöjjenek a fotók!

    Ismerős logisztika a Móricon
    Simon-Duna
    Hágli-Duna
    A Nagy Víz
    A Dűne (1474 fkm)
    Hanyag elegancia
    Dunából a Szeremleibe (kőzárás, amin nem evezünk át)
    Minden múlandó (Szeremlei-Holt-Duna)
    Búvár temető (by Barkuti Balázs)
    Sulyom desszert
    A nemzetközi helyzet fokozódik…
    …tovább…
    …és tovább
    Van, aki a Szeremlein mindig otthon van
    Számoljuk az evezhető métereket
    Balázs szerint a bicója nem elég fejlett…
    …ezért edzésbe kezd…
    …majd a másik karral is…
    …végül lábra is gyúr egy keveset
    A Szeremlei-Holt-Duna „eredése”
  • Moldva vízitúra Csehországban – újratöltve

    Moldva vízitúra Csehországban – újratöltve

    2023/08/10-13 Tengeri kajakkal a csehországi Moldva folyón (cca. 70 km)

    A tavaly megírt moldvai beszámolóm úgy zártam, hogy „még találkozunk”. Hát, itt vagyok! Ezen a nyáron napsütésben, minimál gomolyfelhőzet mellett eveztük le a Moldán azt a közel 70 km-t, amit a 2022-es év szakadó eső és 15 fok mellett nem engedett.

    A szállásunk Ceské Budejoviceben, a Budweiser Budvar szülővárosában volt. A hibátlan kis hotelből, bőséges reggeli után indítottunk mindhárom napunkat. Az első etap Vyssi Brod-Branná távolság volt (21 km), a második Branná-Zlata Koruna (27 km), az utolsó pedig Zlata Koruna-Borsov (20 km). Mindegyik nap más és más élményt tartogatott.

    A csehek a vízitúrázást szinte nemzeti sportként űzik. Ha nyár, hétvége és társasági életre vágynak, nekik a Moldván való rafting az elsők között szerepel. Ők itt tényleg megélik az életet: a saját söreiket isszák (ipari mennyiségben), a saját zenéiket hallgatják és a folyó menti kempingekben esténkét a saját népükkel oldják tovább a napot. A vízen is eszméletlenül közvetlenek, előbb köszöntenek Ahoj!-jal, mint azt mi külföldiek meg tudnánk tenni. A gyerekek vízhez szoktatása nem kérdés, ők ebben a feelingben nőnek fel. Az életük természetes részévé válik, mint a levegővétel. Lenne mit tanulnunk! A csehek nem stresszelik magukat a vízen sem, nem türelmetlenek a csúszdáknál és kivárják a sorukat a folyó közepén horgonyzó úszó kocsmáknál is.

    A cseh sörről nem tudok mit írni, azt inni kell. Csehországban minden alapanyag tökéletes a sörfőzéshez, az egyik legfontosabbat, a kristálytiszta vizet, a környék hegyeinek forrásaiból nyerik. Többek között ez utóbbi adja meg azt a hamisíthatatlan ízélményt, ami a cseheket a világ legnagyobb sörfogyasztóivá tette.

    A sör mellett mindenképp meg kell kóstolnotok a sült csülköt (az étlapon koleno néven találjátok) és a knédlit, ami a szaftos húsételek ütős velejárója.

    Ha Dél-Csehország, akkor Cesky Krumlov is bakancslistás város, amit a vízen Branná és Zlata Koruna települések között találhattok. Itt érdemes kikötni és szárazon is bebarangolni a kisvárost, amin keresztül a Moldva is kanyarog. Vízparti éttermek, sörözők teszik felejthetetlenné az élményt, de nekem a Kisvakond és barátai hűtőmágnes szett beszerzése is ezt jelentette (bár, a „készlet” egyelőre hiányos).

    Szumma. Ha egy olyan kikapcsolódásra vágytok, ahol az evezésé a főszerep, ha tényleg csak sodródni szeretnétek, ha nem zavar benneteket, ahogy fesztelenül kikapcsolódó emberekkel teli hangos raftok úsznak mellettetek a vízen, akkor a Moldva a Ti folyótok!

    Fotók és szöveg: Somogyvári Rita

  • Gemenc vízitúra 580 cm feletti vízállásnál – Grébec-Duna

    Gemenc vízitúra 580 cm feletti vízállásnál – Grébec-Duna

    2023/05/19 Gemenci-Holt-Duna (Grébec-Duna), 23 fkm

    Ha a Gemencnek van szíve, akkor a mai napon itt lapátoltam. Egy újabb vadregényes holtág, ami csak magas víznél járható.

    A túrám egy lerövidített munkanap végén, fél egykor indult. Nagyon-nagyon várt árhullám, 586 cm-es bajai vízállás mellett startoltam az érsekcsanádi üdülőtelepről (1488). Két folyamkilométert eveztem északra a bal part mentén, majd az 1489-es és 1490-es táblák között tértem át a Duna jobb oldalára, ahol a Grébec-ág bejárója is megbújik (a táblákat – a térképpel ellentétben – a jobb parton találjuk). Amire érdemes figyelni a dunai átkeléseknél: a térképen nézzünk utána, hol fut a sodorvonal (itt éppen a Duna közepén); számoljunk a sodrással, ezért a kijelölt terület felett induljunk át a túloldalra; várjuk meg, amíg a hegymenetben közlekedő személyszállító hajók és uszályok a hullámaikkal együtt elvonulnak.

    Egy órás felfelé evezés és átkelés után értem el a Grébec egyetlen bejáróját. Itt megszűnt a sodrás, állóvíz és csend fogadott. Beeveztem a fák közé. Próbáltam nagyon észrevétlen lenni: alighogy lélegzés, evező csobbanásmentesen a vízben. Az élmény nem maradt el: kócsagok, bakcsók és barna rétihéják kísérték az utam. 4 fkm után Y-ba futottam, innen a jobb ágba eveztem. Az uszadéktorlaszok helyenként megállítottak volna és ez valahogy így is lehet: a látványért meg kell dolgozni. Persze, mindig volt egy pont, ahol a Gemenc üzent: „Eddig és ne tovább!”. Itt hátra arc és evezés vissza a következő elágazásig, ami a Döglött-Grébecbe vitt. No, itt kezdődtek a csodák! Előtte érdemes a térképre is pillantani. A papíralapún nézzük meg, melyik az a terület, amelyik „Csak engedéllyel látogatható”. A Döglött-Grébec mindkét partja pirosan vonalkázott, így itt nincs kikötés, csak néma csend a vízen. A telefonom néma üzemmódban volt, csak a HuMap alkalmazást használtam, hogy tudjam, éppen hol vagyok a holtágban. A csalánosban vaddisznó mama óvta a malacait, percekig mozdulatlanul figyelt. Távolabb szarvasrudli úszott át a holtágban, partot érve vettek csak észre. Persze, hogy ők is figyeltek: a legveszélyesebb és legkártékonyabb fajt képviselem. Megálltam a kajakommal és miközben minden érzékszervemmel töltődött az akkumulátorom, nem gondoltam semmire. És ez itt a kulcsszó: a semmi. A semmi után újra és újra átfutott az agyamon, hogy a világ közepén vagyok, kivételesen szerencsés emberként. Bár, a fotóim csak töredékeit mutatják meg annak, amit ténylegesen láttam, de a természet, az már csak ilyen! Ott kell lenned, hogy átéld – ebből nem enged.

    Gyorsan csúsztam bele a délutánba, ahol még a visszafelé vezető úttal is számolnom kellett. Az egyik fűzfa törzsénél megejtettem a hétvégi bevásárlást, nagyon megörültem a gévagombának. Szedtem pár darabot, annyit, amennyi a kis családnak kétszeri étkezésre elég.

    Délután fél ötkor értem vissza a Grébec bejárójához, ahonnan már csak 9 fkm-t kellett csorognom délre a Dunán. Beeveztem a sodorvonalba és kb. másfél óra alatt – megerőltető evezés nélkül – leértem Bajáig, a Vén-Duna déli bejárójáig. Elfáradtam. Ami nem számít.

    Köszönet a transzferért és útravalóért a Bárka Pihenőháznak!

    A következő beevező útvonal: Szeremlei-Holt-Duna.

    Indulás Érsekcsanádról

    Grébec bejárata a Dunáról

    Grébec-Duna

    Nem adja magát könnyen a látvány

    Beszerzés

    Élet

    Bambi elmúlása

    A Grébec-ág egyik vége

    Út a Döglött-Grébec felé (érthető a név)

    Vaddisznó mama & CO.

    Döglött-Grébec

    Mozdulatlan víztükör

    Úton hazafelé a Dunán

    Vigyázzunk rá!

    Végállomás. Az útitársnak is.

    Szöveg és fotó: Somogyvári Rita

  • Szigetközi vízitúra – barangolás a kisbodaki vízi labirintusban

    Szigetközi vízitúra – barangolás a kisbodaki vízi labirintusban

    Bodaki mellékágrendszer, 2023. január 5-6.

    Újévi evezésünk első helyszíne nem is lehetett más, mint a Szigetköz, pontosabban Kisbodak és környéke. 2012 nyarán – akkor még – kisfiam, itt fogott először evezőt a kezébe és ült kenuba. Itt elkezdődött valami, ami azóta is velünk tart. Érthető, ha nekünk ez a hely szent🙂.

    Vissza a jelenbe. A január 5-ei evezésre felkészültünk, időjárás applikációk átfutva, minden, ami fontos lehet a vízhatlanban, kenu az utánfutón és irány a kisbodaki vízpart. Henrik barátom az előző napon még hezitált, hogy Dunakiltinél evezzünk, a Bagaméri-ágrendszert lapátoljuk vagy induljunk helyből egy szép nagy körrel. Utóbbit választotta, mint utólag kiderült, helyesen.

    Bodaki mellékágrendszer (piros nyíl: itt voltunk, fekete nyíl: legközelebb helyszín)

    No, tehát kenu a vízen és irány a Kisvesszősi-ág, onnan a Televényi-Dunán keresztül a Liba-tó! Megérkeztünk és leszakadt az ég, eső formájában. Ugye, bajban voltunk, mert télen beállni fa alá…mondhatni felesleges. Vízhatlan ruhánk nem sok volt, ami pedig nem bírta a vizet, az gyorsan megadta magát. Így járt a kötött sapka, a vastag pulcsi és a hótaposó bakancs is. Tanított ez a túra is valamire: januárban is eshet az eső és, ha ez nem lenne elég, fújhat mellé a szél. Megtörtént. Hidegben, szélben, esőben folytattuk utunkat egészen az Ilonai-ág bejárójáig.  Itt már elfogyott a bátorságunk és visszafordultunk, mondván „ez az eső nem most fog elállni”. Természetesen, de! Már nem áztunk felülről, csak fáztunk belülről. Az eredeti terv szerinti evezést nem folytattuk a Nyárási-Duna és a Félholdaki-ág irányába. Visszacsorogtunk az Öregszigeti-ágba, mire az eső teljesen elállt. Még toltuk magunk előtt a kikötést, ezért a Gyepföld melletti csatornába lapátoltunk, ahol még nem jártunk. Csend, nyugalom, állatok sehol és emberek is távol. Három órát eveztünk, de amikor már elkezdtünk fantáziálni a forró fürdőről és forralt borról, tudtuk, hogy ideje kikötni. Így is történt, miközben megbeszéltük, hogy másnap szárazföldön folytatjuk a túránkat, bejárva a Duna-ág melletti töltés látnivalóit.

    A következő nap délelőttjén a kisbodaki Szent Kristóf hídhoz látogattunk el először, amit 2020-ban felújítottak. A híd alatt tilos áthaladni, erre a piros-fehér-piros tábla is emlékeztet. Tovább autózva, kilométereken keresztül ellennyomó medencéket építettek az árvízvédelmi töltés szárazföld felőli oldalára. Áradáskor az ellennyomó medence vízoszlopa tart egyensúlyt a külvíz felfelé ható nyomásával. Utoljára ennek a 2013-as nyári árvíznél volt kiemelt jelentősége.

    Folytattuk utunkat. A következő megállónk a Zátonyi-Duna egyik beszállóhelye volt, 29 km-re Dunakiliti eredésétől, a Szivárgó-csatornától. A Zátonyi-Dunán nyáron evezni valami csoda! Kristálytiszta víz, víz alatt kúszó hínárok, békalencse, vízitök és tavirózsák tömkelege – túlzás nélkül. Nulla sodrás, 100% nyugalom, csak a hajók transzferéről kell gondoskodni a ki- és beszálló pontoknál.

    A Nyárási átereszt és –bukót a Rajka-Kisbodak leevezésnél is érintettük. Akkor a magasabb vízállás miatt átemeléssel oldottuk meg az átkelést, nem kockáztattuk a szeptember végi borulást.

    Utolsó előtti állomásunk a Denkpáli ágvégzárás és hallépcső volt, amiről sokáig nem tudtam részleteket. Ez a műtárgy a mellékágrendszert és a Duna főágat köti össze, kompenzálva a közöttük lévő szintkülönbséget. Az ágvégek zárására azért van szükség, hogy alacsony vízállás idején ne szaladjon ki a mellékágból a víz, veszélyeztetve ezzel annak élővilágát. A végzárás mellett találjuk a hallépcsőt is, ami 1998-ban épült, elsőként itt az országban. A hallépcső egy patakszerű meder, ami a halakat segíti a vándorlásban, például ívás idején. A hallépcső kialakítása lehetővé teszi, hogy ne a műtárgyon át zubogjanak a semmibe, – kockáztatva testi épségüket – hanem a „lépcsőkön”, pihenő medencéken keresztül és biztonságosan. Ökológiai szempontból is hatalmas jelentőséggel bírnak ezek a létesítmények. Tavaly nyáron láttam, ahogy az ásványrárói hallépcsőnél az egyik középiskolás csoport vezetője a gyerekeket versenyeztette, ki tud felmenni a lépcsőn, a sodrással szemben. Nehezen jutottam szóhoz, mert azon túl, hogy ez a gyerekekre nézve balesetveszélyes, pedagógiai szempontból is erősen kifogásolható „kihívás”. Innen is üzenném: a hallépcső nem játszótér!

    „Lábas” túránk utolsó állomása a Bodaki-ágvégzárás volt (alacsony vízállás mellett), ahonnan már a dunaremetei mellékágrendszer veszi kezdetét.

    Megjártuk vízen és szárazon az ágrendszer egy falatkáját. Annyira szerteágazó és annyi meglepetést tartogat a Szigetköz, hogy azt leírni sem kis feladat. Ezért kell majd folytatnunk ezt a történetet! DE addig is, csatoltam Nektek egy kis képes beszámolót🙂.

    Kisbodaki indulás
    Kisvesszősi-ág
    Részlet a Televényi-Dunáról (hód-művek)
    Liba-tó
    Ilonai-ág
    Gyepföld melletti csatorna
    Kisbodaki kikötés
    Szent Kristóf híd (Kisbodak)
    Ellennyomó medencék a töltés bal oldalán
    Zátonyi-Duna beszállóhely
    Nyárási áteresz és -bukó
    Denkpáli ágvégzárás
    Denkpáli hallépcső
    Bodaki-ágvégzárás
    Ez is egy bejárható utazás volt

    Szöveg és fotók: Somogyvári Rita

  • Sió vízitúra – óévzáró 18 fkm-es evezés

    Sió vízitúra – óévzáró 18 fkm-es evezés

    A Sió-csatorna a maga 121 kilométerével összeköti a Balatont a Dunával – általános iskolás korunkban tanultuk róla és ez az egy mondat talán meg is maradt. Aztán, ahogy változott az idő, vele együtt mi is, az ismereteink is bővültek, persze érdeklődési körünknek megfelelően. Velem is így történt.

    Sió-torkolati árvízkapu, 2022/12/31

    Az óév utolsó napján tavaszias időben, derült égbolt alatt vágtam neki a Sió evezésének. Ismét tökéletesnek bizonyult a csillagállás, ahogy általában, amikor vízre készülök. Felkészülésnek átfutottam néhány aktuális blogot, térképet ami érdekes lehet és előző napon elautóztam a tervezett kikötés és landolás helyszíneire is. Az eredeti terv Szekszárd-Palánk Kajak-Kenu SE vízibázisa rajttal Sió-torkolati árvízkapu (sz.: N 46° 20,405′, h.: E 18° 51,695′) volt a cél (cca. 15 fkm), a Taplósi-Holt-Duna érintésével. Az árvízkapunál viszont azt az infót kaptam, hogy Palánk alatt néhány kilométernyire 50 méter hosszan (!!!) uszadékfából összeálló gát akadályozza az átkelést, ergo csak átemeléssel oldható meg az evezés, de azt a meredek folyópart nehezíti. Reboot. Most biztosra mentem és a lehető leghosszabb leevezhető szakaszra, ezért az árvízkaputól való indulást választottam, az ugyanide történő visszaérkezéssel. (Persze, Henriket hallgatva, simán ment volna az átvágás a masszív PE túrakajakommal is, ha mégsem, átemeléssel tutira, mert „Nemá’! Mi ezt a Szigetközben keményen csináljuk!”. Henrik barátom nagy tapasztalattal bír, általában bízom is benne, de itt egyedül voltam és dönteni is nekem kellett. Egyrészt. Másrészt nem nagyon volt kedvem a sártól dagonyázó neoprén bakancsomat mosogatni😉.)

    December 31-én 10 órakor már vízen voltam az árvízkapu felvízén, 3 fkm-rel északra a Sió-Duna torkolattól. Nagyon praktikus betonlépcsőt építettek az árvízkapu mellett, itt simán vízre lehetett tenni a hajót. Kiemelésnél ugyanitt segített a ladik.

    A műtárgyat – mert, hogy ez az – az 1956-os dunai jeges árvíz után építették, miután Bogyiszlót és a környékét letarolta a megáradt folyó. Az árvízkapunak több funkciója is van. Megóvja a dunai árvizeknél a Gemenc egy részét az áradásoktól (védve ezzel az állatokat is), a Sió vízszintjének szabályozásával pedig hajózhatóvá teszi a csatornát egészen Sióagárdig. A Dunáról érkező 1000-1500 tonnás uszályokat is képesek az árvízkapunál átzsilipelni a Balaton felé. Ami nekünk, vízitúrázóknak a legfontosabb: tízezer magyar forint ellenében a kajakos, kenus túracsoportok zsilipelése is megoldható a felvíz irányba, ha éppen a Dunáról érkeznénk. A feladatunk előzetesen annyi, hogy az illetékes területi szervekkel egyeztessünk az időpontot és a flotta méretét illetően (Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szekszárd).

    No, tehát még mindig 31-én vagyunk, 10 órakor és vízen! Régóta terveztem így az év zárását: csak a természet és én. Csak a csendet hallgatva, kicsit számvetést készítve a 2022-es évről. Ebben minden a segítségemre volt. Még sohasem eveztem a csatornán, de telis-tele volt szépséggel, meglepetésekkel és hihetetlen látnivalókkal. És igen, innen is üzenem: a Sió nem „csak egy vonal” 🙂, annál jóval több. Emberi létforma jelenléte nélkül eveztem a 18 fkm-t. Azt is megtanultuk, ha figyelünk a természetre, megmutatja a titkai. Láttam jégmadarat, szürkegémet, kócsagot, vadkacsákat és hallottam vércsét is magasan felettem. Rengeteg vadcsapás jelezte a meder falába vájva, hogy ez bizony a Gemenc, számos nagyvad élőhelye. Kis csalitosokba is letértem, de a Holt-Sióba is bejárást engedett a vízszint. Lagúnákba is beeveztem.

    Eurázsiai hód családok sokasága él a csatorna partjain, 1996-ban telepítették vissza őket a Duna-Dráva Nemzeti Park területére, Európa egyik legnagyobb ártéri erdőségébe. A hód védett állat, ahogy a várát is tilos megrongálni. Korábban a környéken az ember sikeresen kipusztította, aztán visszatelepítette. Az ember már csak ilyen. A Sió vonala mentén eurázsiai hódok hagynak nyomokat a fákon. Ezek az emlősök – kanadai hód rokonaikkal ellentétben – nem gátakat építenek a folyókon, hanem partfalakba vájt üregekben élnek, de a „klasszikus” hódvárat ugyanúgy elkészítik, bejárati odúval, légzőnyílásokkal. Hódot nem sikerült látnom, mivel éjszakai állat, viszont egy vaddisznó családba beleeveztem. Meglepődtünk. Mindannyian.

    A hódok fákat rágcsálnak és döntenek, az emberek PET palackokat hagynak hátra a Sión, minimum 500 év lebomlási idővel. Az ember egy kártékony faj és nem azért gondolom így, mert mizantróp lennék. Egyszerűen, mert tudom: én is emberből vagyok, ennek ellenére és/vagy pontosan ezért, igyekszem óvni a környezetem. A Sió gemenci szakasza bizony elbírna egy ártér tisztítást, kenukkal, szemét zsákolásával – lelkes önkéntesek kérdése, már agyalom a témát.

    Összesen 9 fkm-t eveztem északra, de a korábban írt uszadék torlasznak se híre, se hamva nem volt. Az idő észrevétlenül telt, ezért nehezen, de úgy döntöttem, ideje visszafordulni. Minimális csorgás hátán indultam el az árvízkapu irányába. Ugyanaz a töretlen csend és nyugalom folytatódott, mint amit órákkal korábban kaptam. Gyors kávé, szendvics, egy kis víz a hajóban is és lapátolás délre. Másfél órás evezést követően értem vissza az árvízkapuhoz. Bőven napnyugta előtt transzferre készen állt a kajakom, Boglárka is.

    A víz összerakta a gondolataimat ezekhez a sorokhoz. Agyalnom sem kellett, mert írta magát a történet. Hálás vagyok mindenért, amit 2022 adott és azért is, amit nem – biztosan okkal tette. Szerencsés vagyok, amiért olyan támogató család és baráti környezet vesz körül, akik velem tartanak a vizes úton. Azt hiszem…nem: tudom, hogy enyém a világ!

    Óvjon minket Szent Jupát 2023-ban is! Találkozzunk a hazai vizeken, vízitúrás Barátaim!

    Szöveg és fotók: Somogyvári Rita

  • Nagy Rezéti-kör vízitúra kenuval – 33 fkm Gemencben

    Nagy Rezéti-kör vízitúra kenuval – 33 fkm Gemencben

    Baja, 2022/10/29

    Újabb bakancslistás élménybeszámolót szeretnék megosztani veletek, ezúttal az őszi Gemencből. A Nagy Rezéti-kör 33 fkm-es vízitúra útvonal, ami páratlan emlékeknek ad otthont, októberben főleg.

    A tervezésnél ajánlott figyelembe venni az időjárást (évszakot), vízállást és azt, hogy mennyi időt szánunk a túrára. Nekünk 15 °C, ködös időjárás jutott a 160 cm-es vízállás mellett. Az egész napunkat erre a „combos” programra szántuk. Az eredeti terv szerint Érsekcsanádról csorogtunk volna le kajakokkal a Dunán, aztán jobbra át a Vén-Dunára (megkerülve a Koppány-szigetet), majd nagy Duna ismételten, onnan pedig a Rezéti-Holt-Dunán végig, a Veránka-szigetet körülölelve ismét Érsekcsanád. A nagy köd- kis látótávolság kombó miatt, viszont újra kellett terveznünk, ezért az indulás helyszínéül  a Bárka Pihenőház bizonyult a legideálisabbnak. A könnyebb szemléltetés miatt egy térképet is készítettem:

    Nagy Rezéti-kör

    Reggel fél 10-kor már vízen voltunk a kenunkkal (végül a kajakok helyett emellett döntöttünk). Nem láttuk értelmét, hogy várjunk a köd felszállásával. Jól tettük. Dél körül kezdett el tényleg oszlani a felhő.

    Köd előttem… (Fotó: Somogyvári Máté)

    A 160 cm-es vízállás éppen átevezhetővé teszi a Vén-Dunát. A homokzátonyok mellett, szinte végig láthatóvá vált a meder alja.

    Séta „gyanús” vízállás

    A kőzáráson való átkelésnél sem kellett trükköznünk, de a 20 cm-rel kisebb víz már „fájt” volna a hajónk aljának.

    Áthaladásnál elég egy ügyes kormányos

    Emberi időben értünk ki a nagy Dunára, ahol a látótávolság nem haladta meg az 50 métert. Végig a jobb part mellett eveztünk északra. Ezen a szakaszon jobban kellett húznunk, de összességében nem volt lehetetlen küldetés. Fél 12-kor elértük a Rezéti-ág déli bejáróját.

    Rezéti-Holt-Duna déli bejárója

    Innen egy órányi evezés után kikötöttünk a gemenci kisvasút Nyárilegelő megállójánál.

    Nyárilegelő (utolsó megálló az északi bejáróig)

    Jó volt szusszanni egyet, kinyújtózni. Szendvicsek, kávé „bevételezve”, de nem maradt el a csoki és a forró tea sem. Meglepetésünkre befutott a Rezét gőzös is – persze, hogy fotók és integetések mellett.

    Ha Gemenc, akkor Rezét

    Ránéztünk mobilunk HuMap alkalmazására, gyors számítás: ezen a helyen legfeljebb fél órát tudunk időzni és evezés van tovább. A Rezéti-Holt-Duna további része ismeretlen volt számunkra, itt még nem jártunk. A nevének „Holt” jelzője nem fedi a valóságot, nem holtág, hanem a Duna egyik jobb oldali mellékága, pontosan úgy, mint a Vén-Duna. Mindkettő egészen az 1800-as évek végéig a Duna fő ága volt, a folyószabályozás után váltak mellékletté. Reméltük, hogy a Rezéti-ág a mi vízállásunknál is evezhető, hiszen a medret a Duna-Dráva Nemzeti Park 2014-ben kikotortatta („élőhely-revitalizációs program”). Nem volt gond a továbbhaladással. Az októberi természet gyönyörű, a felszálló köd pedig olyan hangulatot varázsol, amit nehéz szavakkal leírni.

    Rezéti-Holt-Duna

    A fokozottan védett természeti területen – egészen az ág északi bejárójáig – csak vészhelyzet esetén szabad kikötni. Talán ez az érintetlen környezet adja a táj páratlan hangulatát, az igazi gemenci feelinget.

    Kora délután járt az idő, amikor egy-másfél órára előbukkant a nap is. Jólesett. Lassítottunk kicsit az evezéssel. Előttünk 40-50 méterrel szarvasrudli haladt át a Gemecből a Veránka-szigetre. Nem mindennapi élmény volt, az biztos! Az ágban balra két kisebb csatornát is láttunk, amelyik kőhíddal ellátott, az a Decsi-Nagy-Holt-Dunához ad átjárást magasabb vízállásnál.

    Csatorna a Decsi-Nagy-Holt-Duna felé

    A Rezéti-ág kb. 14 fkm hosszú. Délután három óra után értük el az északi bejáróját.

    Északi bejáró (1488), szemben Érsekcsanáddal

    Kint a nagy Dunán folytattuk az utunkat, de most már együtt a sodrással. A levegő tovább hűlt és a köd ismét leereszkedni látszott. Kb. öt fkm-t kellett eveznünk a Vén-Duna északi bejárójáig, de előtte tettünk még egy kis pihenőt és teaszünetet az egyik homokzátonyon.

    Nyújtózás és forró tea

    Lassan elhagytuk a Rezéti-ág déli bejáróját. Csak néhány ladikból vadászó horgásszal találkoztunk, de a víz nyugodt és szelíd volt.

    Köd leszállóban

    Fél öt után kanyarodtunk be a Vén-Duna északi bejárójára. Áthaladtunk a kőzáráson, onnan kenuval séta a sekély mederben (neoprén csizma tesztelve). Éppen napnyugta előtt, fél hat körül kötöttünk ki a Bárkánál.

    A fotóink annyira jól sikerültek, hogy történetünk „színezése” nélkül is pontosan érezhetitek, milyen hangulatú volt a túránk 🙂.

    Szeretnék néhány infót, jó tanácsot adni az őszi vízitúrák idejére. Remélem, hasznát veszitek!

    • Túránk folyamkilométerekben: Vén-Duna 5 fkm, nagy Duna kb. 2 fkm (1483-1485), Rezéti-Holt-Duna kb. 14 fkm, nagy Duna kb. 5 fkm (1488-1483), Vén-Duna 5 fkm. Ergo: kb. 22 fkm „hegymenetben”.
    • Nincs hideg idő, csak rosszul felöltözött túrázó. A minimum 5 mm-es neoprén csizma és neoprén zokni kötelező elem – nem tudni, mikor kell vízbe lépni. Akinek a költségvetése is engedi: szárazruha (nem száraz ruha). Csizma, melles csizma, ezen a túrán is TILOS! Borulásnál mindkettő ÉLETVESZÉLYES!
    • Forró tea, sapka, kesztyű és a csősál sokat segít, ahogy a habszivacs ülőpárna is.
    • Az útvonal tervezése alapos legyen! Járjunk utána, hogy milyen vízállásnál, melyik terület evezhető! A Gemenc több vize csak 450-470 cm-es vízállás felett lapátolható, pl. a Gemenci-Holt-Duna (Grébec-holtág), a Móric-Duna, a Szeremlei-Holt-Duna és a Cserta-Duna is.
    • A nappalok rövidülnek. Tegnap még éppen világosban landoltunk, ma pedig már fél ötkor sötétedett. Természetesen van éjszakai evezés is, de az másfajta felkészülést igényel.
    • Október a legszebb hónap – több szempontól is – és vízitúrázóként nagy kár lenne kihagyni. Minden, amit ad, az úgy gyönyörű, ahogy van: a köd, a színek, a csend, a természetes melankólia. Ez egy másik út. Magunkhoz is.